Croatia második felvonás

Hétfőn megérkeztünk opatijaba. A kilátásunk az Adriai öbölre néz,  és látjuk a szemben lévő városokat. Már amikor tiszta az ég. Merthogy azóta megállás nélkül zuhog. De nem bánjuk. Olyan nyugodt itt minden. A szomszédban van egy méhészet. Azt szoktam nézni,  ahogy a néni minden betöltözet nélkül leül a kasokhoz,  és órákon keresztül gondozza,  üríti és ápolja őket.
Egyébként itt majdnem minden második embernek van méhészete a kert végében. Ők aztán ha jó sok a méz, jó időben kiülnek az utak szélére és ott árulják. Annyira finom az a méz, olyan lágy és sokkal folyekonyabb.  Bár a magyar méznek sem kell szégyellnie magát! 
És a másik ami nagyon finom és az bizony mindent visz!  A 30%-OS tejföljük. Ezt a hegyekkel és a magassággal magyarázzák -de majd utana fogok nézni.

Hétfőn későn érkeztünk,  ezért gyorsan elszaladtunk étterembe. Mire végeztünk,  elmúlt 9 óra.  Addigra az összes bolt bezárt így lesétáltunk a partra. Persze akkor is esett de olyan jó meleg van közben. Ráadásul szerintem mi vagyunk ketten azok,  akik imádják az esőt.
Itt lehet fogni a francia csatornát és totál elkeserít,  hogy velünk van tele az egy órás beszélgető műsor.

Most pedig,  hogy elmúlt 11 és egy nyamvadt könyvet nem hoztam,  lefekszünk aludni. Bár ez az agy rettenetesen puha és rugós.

búcsú a tengertől

Reggel 6kor elindultunk, hogy magunk mögött hagyjuk Horvátországot. Nem mondom, hogy jól vagyok. Egész hajnali fél 3-ig fenn voltunk, mert a többiek átjöttek a mi szállásunkra, és iszogattunk, beszélgettünk.
Amikor úgy éreztem, nem bírom tovább nyitva tartani a szememet, akkor szépen elbúcsúztam, és felmentem a szobámba. Már annyira fáradt voltam, hogy nem érdekeltek a kabócák együttes koncertje. Éppen letettem a fejemet, amikor csörgött az óra. 6.00. Olyan rosszul voltam a kialvatlanságtól, és az sem segített, hogy a szigetről egy szerpentinen jöttünk el, és a kisbusz leghátsó szektorában ülők éreznek minden apró rezgést, mozzanatot.. Azt hittem, elhányom magam. A mellettem ülő dokinövendék mondta, hogy próbáljam nézni az utat, mert a szervezetem mérgezésnek hiszi, ha a kép és az amit érzek nem párosul egymással.. valahogy így mesélte. De olyan álmos voltam basszus, hogy nem tudtam az úton tartani a szemem.. Szóval többször imádkoztam, hogy ne hányjam el magam..


Most valami benzinkútnál ülünk és várjuk, hogy Vazul megebédeljen... Lennék már otthon..

3. nap a tengeren

Az egyik lány a reggeli merülésnél bepánikolt. Letépte magáról a maszkot, mert nem tudta üríteni, így viszont az orrán keresztül vett egy nagy levegőt. Vagyis vett volna, és az így beszívott víz hatására köhögni kezdett. fél órán át próbálták megnyugtatni, sikertelenül.


Ez tegnap történt, az esti merülésen már nem is vett részt. Pedig az barlangban történt.
Ma reggel gyakorolni kellett megint a vizsgafeladatokat. Szerencsére csak 11-kor merültünk, így végre egy kicsit pihenhettünk.

Egy merülés különben általában 30-40 percig tart. Ez idő magába foglalja a lemerülést és a feljövést. Általában 200 bar levegővel a palackban merülünk. Egy erős dohányos ezt a mennyiséget simán elfogyasztja 30 perc alatt. Nagyjából egy kezdő is. A tapasztalt búvárok már tudnak olyan egyenletesen lélegezni, hogy észre sem veszik. Észrevétlenül veszik a levegőt, mint én, aki most ezt írom.
Nekem viszont a víz alatt még mindig figyelnem kell arra, hogy egyenletesen vegyek levegőt és úgy fújjam ki. Mert az elején bizony jó nagy levegőt vettem, teleszívtam a tüdőmet, ilyenkor elindultam a felszín felé akaratlanul, majd teljesen kipréseltem, ílyenkor pedig kordinálatlanul elkezdtem süllyedni. Hangsúlyozom, ez 10 m alatti merüléseknél lehet veszélyes, a depó idő betartásának fontossága miatt.

Szóval a svéd lány bepánikolt, a barátnője, aki viszont már több merülésen van túl, elkezdte neki elemezni, hogy mit rontott el. Hallotatok ti már svéd embereket veszekedni?? Eszméletlen...

Holnap is hajós merülések lesznek. Végül vizsga.

2. nap a tengeren

9-kor alámerültünk, hogy gyakoroljuk arra az esetre, ha bármi történne a víz alatt. Elmondta az ottani oktató, hogy az a fő, ne essünk pánikba. Mert bár csak 5 m mélyre mentünk, ha 10 méter alatt merülünk, és nem tarjuk be a depó időt (felemelkedésnél bizonyos méterenként 3 percre meg kell állni) akkor a szevezetünk által termelt nitrogén kicsapódhat a bőrünkön, a dobhártyánk beszakadhat, a szemünk bevérezhet és felrobbanhat a tüdő is.

Így a maszk levételét, a csutora kiköpését, eldobását és újra levegőztetését gyakoroltuk. Majd pedig megpróbáltunk csak úgy lebegni és úszni.

Ez különben nem olyan egyszerű. Az ember billeg ide-oda, a maszk korlátozza a látást, és figyelni kell a merülőtársat is.

Fél órát töltöttünk a víz alatt. Most pedig rohanunk a szállásra, mert délután újra merülünk 10 méterre, és előtte 2 órával nem ajánlatos enni.

Croatia 1. nap a tengeren

Megérkeztünk, itt vagyunk a búvárbázison. A hely egy magyar úriemberé. Tegnap amikor megérkeztünk este,  Vazul kiosztotta a szállás helyeket.  19 óra volt már,  egész nap csak autóban ültünk.  Közölte,  hogy én két másik svéd lánnyal egy innen 5, na jó maximum 8 perc sétára lévő hostelben kaptunk már csak helyet. A svéd lányok nem igazán értették,  igaz én sem,  hisz megkérdeztem egy csomószor,  hogy egy helyen leszünk és lesz -e WiFi.  Mindenre kielégítő választ kaptunk,  erre kiderül,  hogy ló @#!<t!

 

Elvittek minket kocsival a szállásra,  majd tájékoztattak, hogy 9-kor megkapjuk a felszerelést, addigra érjünk vissza. Kérdeztem, hogy boltba mennek -e? Mondta igen, és ha akarom, 10 perc múlva értem jönnek és mehetek én is. Ez volt 7 után pár perccel.
Fél 9-kor a két svéddel elindultunk a partmenti sétányon, dúlt bennem a düh, hogy miért nem azzal a csapattal maradtam akikkel eddig a tanfolyamra jártam,  mert könnyen barátkozom,  de a komfort érzésem nem volt meg egyáltalán,  hogy sem a hely,  sem a helyzet sem a nyelv és az emberek sem ismerősek körülöttem.

 

A lányok egyébként hasonlóan gondolkodtak így végül még örültem is,  hogy velük maradhattam.

Boltba nem mentem mert a srácok elfelejtettek, kiderül, hogy csak épp 9 előtt akartak felvenni. Csakhogy 9-re a bázison kellett lenni. Nem is voltak ott. 

 

A hely különben gyönyörű, és a víz!:)

 

 

 

Így a bázisvezető srác elvitt minket is boltba,  és mesélt a helyeikről.
Na de most mennem kell,  8-ra itt kell lenni összeszerelni a felszerelést és 9-kor merülünk. És 15 perc a szállásig a séta.