Ugrunk? lebegünk?

Azt nem mondom, hogy minden nap, de azért olyan negyed évente, főleg amikor jó az idő, felhozza, milyen szívesen vinne véghez egy ejtőernyős ugrást. Én annyira nem vágyom arra, hogy valahol magasan olyan gondolatok rohanjanak meg, hogy ha nem nyíilik ki az ernyő akkor palacsinta leszek, de abba belementem, hogy kipróbáluk a súlytalanságot. Sajnos továbbra is ellenáll a bűvárkodásnak, viszont meglátogattuk a csepeli szélcsatornát. Az egész a Csepel művek területén belül található. Nagyon jó a kitáblázás, könnyen oda találtunk. Kedvesen és mosolyogva fogadtak az ott dolgozók. Átöltöztünk, és a csapatfőnök elmagyarázta, hogy mire is készüljünk. Mivel a turbinák hangja elnyom mindent, ezért betanultunk egy pár kézjelet, zsámolyon szimuláltuk a banán pózt, és kellően izgatott állapotban indultunk el A helyszínre. Ptt már felpörgött a "motor", a srác pedig végig korrigálta a mozdulatainkat, mert bizony itt minden egyes mozzanat számított.
Aztán ráhasaltunk a levegőre, fej fel, szem előre, kezek nyújtva. És tessék kérem, lebegünk.

azt nem mondom, hogy a közeljöbőben ugrunk, ő szerintem igen:)


Aki kipróbálná, az keresse a Skywardot a közösségi oldalon!